Töprengések könyve

A nagyobb és kisebb hatalmak csaknem mind nyers erővel, a hatalom torzult féltésével vagy éppen vérszomjas hatalomvággyal, eszét veszetett kegyetlenséggel támadják, ölik egymást. És pusztul a nép. Hazák vesztek és vesznek el. Hullnak védett-védtelen emberek. Végveszélyben az élet. Halljuk még a dalt: Hol vannak a katonák? Elszántak a ripacsok. Parancsolnak. Öldökölnek, s halnak a népek. Hol megalázottan, sóhajos lélekkel halnak hazájukért, szabadságukért, végtelen jó vagy durva és ostoba vezérükért. Vérre szomjas húsevők csúszkálnak a Földgolyón, harcolnak halálukig a hatalomért. S az író egész életében figyel. Érez, gondolkodik, szemlélődik. Töpreng. Félti az életet. Különösen a magyarok életét félti. Arra gondol, hogy a gordiuszi csomót nem karddal, hanem türelemmel bogozva kell megoldani. Az életet nem szabad megölni. Az életet meg kell őrizni! Gazda József, a 90 esztendős író igen sokat dolgozott egész életében. Igen sok jó könyvet tett le a magyarság asztalára. Nem tudjuk neki megköszönni, kifejezni úgy a szeretetünket, ahogy illene és kellene. Hogyan is lehetne? Egyedül talán úgy, hogy vele együtt töprengünk. Amit ebben a töprengő könyvében, hála Isten még lezáratlan életművében átélt, leírt, gondolkodva tovább adott és tovább ad nemzedékeknek, arra méltóan őt is úgy becsülhetjük tiszta szívvel, hogyha vele együtt gondolkodunk. Keressük, merre van ebből a kiút? Keressük vele együtt az igazságot! Mert a szeretetnek végre felül kell kerekednie a valóságon. Hinni akarom én is, hogy felülkerekedünk. Nem felejthetjük el az alapigazságát: életveszélyes korunkban a gordiuszi csomót akkor is ki kell bogozni, nagy-nagy türelemmel, ha kibontani sokkal nehezebb, mint karddal elvágni vagy felrobbantani! Gazda József bebarangolta az életet, átgyötrődte magát kilencven alkotó évén, kérdezzük vele: - Higgyünk hát? "Higgyük, győz a jó a rossz fölött? Hogy az Igaz és a Hamis harcából az Igaz fog győztesen kikerülni? Hogy a fegyvergyárosok, a világjárványok hirdetői és vírusgyártói fölé emelkedik a gyógyítás hite, szándéka? Hogy a sátán letaszíttatik ácsolt gonoszságtrónjáról, s átveszi a világ fölötti uralmát az Isten? Higgyük hát még akkor is, ha tudjuk, látjuk, hogy ott tornyosodnak még a viharfelhők is az emberiség egén!" Nagyon jó töprengő olvasást kívánok mindnyájunknak! Benke László