Lapok Erdély szolgálatában

Aki ezt a sajtótörténeti munkát elolvassa, hamar rájön, hogy a sajtónak ez a területe, ha egyáltalán szóba került, mint mostohagyerek szerepelt. Ezek a kiadványok erdélyiek, de nem Erdélyben születtek, hivatalosan nem nagyon ismerik el. Még a szakemberek (könyvtárosok) sem tudják, hova tenni, milyen kategóriába lehetne besorolni. A bemutatott sajtóorgánumok nagy részét erdélyi magyar menekültek írták és terjesztették. Kis példányszámú általában kis közösségeket érdeklő kiadványokról van szó. Amióta Erdélyt Romániához csatolták, az új hatalom, tűzzel-vassal igyekezett megakadályozni, hogy az ottani, őslakos magyarság részéről a rendszert bíráló kritikus hangok kapjanak nyilvánosságot. Ez a folyamat 1919-ben kezdődött. Ezek a sajtótermékek a két világháború között Magyarországon jelentek meg, majd második világháború után a nyugati államokban (USA, Brazília, Ausztrália, Franciaország, Németország Ausztria stb.) láttak napvilágot. Magyarországon tilos volt a határon kívül rekedt magyarokról tudósítani. A romániai változások (1989. decembere) ugyan meghozták a sajtószabadságot, de az ottani kisebbségi lét valósága a magyarországi közvélemény előtt (politikai vagy pénzügyi okokból) nagyobbrészt ismeretlen maradt. Többek között ezt az űrt próbálta betölteni az a sajtó, melyet a menekült erdélyiek adtak ki 1989 után. Célunk az volt, hogy a magyar közvéleményt megismertessük ezekkel a kiadványokkal, ezzel is segítve a további ezirányú kutatásokat.