Bevándorlás, integráció és antiszemitizmus

A vád szerint elmagyarosodni nem hajlandó vagy arra képtelen, ellenben a helyi lakosság kárára tisztességtelenül meggazdagodó, végső soron uralomra törő galíciai zsidó bevándorló rémképe a magyarországi zsidók szerencsétlenségére egyenjogúsításuk gondolatának felmerülésétől az emancipáció korát lezáró zsidótörvényekig végigkísérte történetüket. A tömeges bevándorlás, amit a reformkorban a zsidóság jogkiterjesztésének egyik akadályaként emlegettek, egy évszázaddal később jogfosztásuk egyik igazolásává vált. A két időszak között volt azonban egy alapvető különbség. A keleti zsidó betelepedés az 1860-as évek végére elapadt. Az országot elárasztó "galíciánerek" inváziójáról szóló, dualizmus és Horthy-kori diskurzus sajátossága, hogy amiről szólt és amitől tartott, az nem létezett. Az 1867 utáni tömeges zsidó bevándorlás mítoszának elemzése a meggyőződéses antiszemitákon túlmenően páratlan lehetőséget nyújt a többségi társadalom zsidókkal szembeni ellenérzései és félelmei alakulásának a vizsgálatára, valamint az integrálódni vágyó magyar zsidó polgárság identitás-beli dilemmáinak nyomon követésére. Konrád Miklós az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet főmunkatársa.