Zsebre tett kézzel - Prehumusz versek

Amikor sok évvel ezelőtt Lájkolom a magyar nyelvet címmel kiadtam évek során összegyűlt verseimet, kedves barátom, Tarján Tamás azt mondta: tetszenek a verseid, de azért maradj inkább a prózánál.
Maradtam, igen. Írtam azóta novellákat, szubjektív szótári szócikkeket, szatírát és regényt. Maradtam prózaíró, aki néha verset ír. Mert felháborodik, elgondolkodik vagy éppen játszani van kedve a rímekkel. Remélem, Tamás odaátról megértően bólogat - írja a szerző.

Részlet a kötetből:

Haikuk vírusos időkben

Egy gondolat bánt.
Az utolsó sírásót
ki temeti el?

Véres korona
szabdalja sorainkat.
Mindenkit levág?

Otthoni magány.
Az ajtó se nyíljon meg:
kopog a halál.

Ha kevés dúskál,
ez éppen annyit jelent,
hogy sok a szegény

De ne adjuk fel!
Nem viszi el a posta
reményeinket.