Agatha Christie: Mary Westmacott: A rózsa és a tiszafa

Lehet-e izgalmas egy Agatha Christie-regény tojásfejű belgák, angol vénkisasszonyok és persze gyilkosságok nélkül? A krimi királynőjének Mary Westmacott álnéven írt érzékeny lélektani regényei egyértelmű igennel felelnek a kérdésre. Az e lapokon kibontakozó, idill és tragédia közt ingadozó élettörténetek finom társadalom- és élénk karakterrajzzal egészülnek ki, elfeledtetve a hullák hiányát. Miközben Európa a japán fegyverletételre és a II. világháború végére vár, valahol Cornwallban az élete legboldogabb napján autóbalesetet szenvedő, tolószékbe kényszerült Hugh Norreys az öngyilkosság gondolatával küzd. A közelgő választások és a konzervatív vidék képébe cseppet sem illeszkedő fausti alak, John Gabriel megjelenése ugyanakkor váratlanul felkavarja eseménytelenségre kárhoztatott életét. Vajon hogyan borítja föl ez a csúnya, szabadszájú, jövőbe látó szoknyabolond a világvégi, múltban ragadt St. Loo életét, s hogyan hozza vissza Norreys életkedvét?