A televízió volt az életünk

Minden változik! Mint tudjuk, az élet lényege a változás. Magyarországon a televízió is nagyon megváltozott. Az utolsó harminc évben a rendszerváltás óta. Ez már egy másik. Pontosabban szólva nem egy, ez már 120 másfajta, mert legalább ennyit lehet az otthonunkban nézni. És nézhetjük az interneten, laptopon és nézhetjük a telefonunkon is. De ez már nagyon különbözik attól, amiről Babiczky László összeállítása szól. Más a hangvétele, tartalma, terjedelme, minden. Más-más-más. Ez az összeállítás, riport- és interjúsorozat viszont a régi Televízióról szól. Igen, volt egyszer egy Televízió. Egyszer volt, és egy volt. Egyszer volt, mert nem volt hozzá hasonló akkor az úgynevezett szocialista táborban sem, de a többi nyugati televízió sem hasonlított hozzá. Én bevallom, nagyon büszke vagyok erre a korszakra. Akik még emlékeznek rá, azok szerették és szeretik, és ma is úgy gondolnak vissza rá, mint egy hozzátartozóra. Mert nekünk, akik csináltuk is, hozzátartozott az életünkhöz, de az egész magyar lakosságnak közeli hozzátartozója volt. Bízom benne, hogy ezek a riportok felidézik ismét azokat a hangulatokat, azokat az értékeket, azokat a felejthetetlen pillanatokat, amiket a sok-sok televíziós munkatárs létrehozott abban az időben. De ez az összeállítás bár kitűnő, de véleményem szerint nem kész. Ami természetes, hiszen majdnem 50 évet fog át, szó esik benne az alapító atyákról és anyákról, de nem jutott hely annak a meghatározó művészgenerációnak, amely a hetvenes évektől meghatározta az egyedi, utánozhatatlan arcát annak a televíziónak. Esztergályos Károly, Dömölky János, Hajdufy Miklós és nem utolsósorban Fehér György, Edelényi János, hogy csak a rendezőket említsem. És hát a neves operatőrökről is többet szeretnék olvasni, Halász Mihályról, Gurbán Miklósról, és mennyi mindenkit kihagytam. Bánki László is csak megemlítésre kerül, holott óriási szerepe van abban, hogy létrejött a tévé Zenés Színháza, ami a maga módján egyedülálló mind a mai napig a televíziózás világában. De hiányzik Rockenbauer Pál és a rengeteg tudományos műsor. Hiányzik Szilveszter András aki ezeket létrehozta. És a Ki Mit Tud, meg a klasszikusok, Madáchtól Mikszáthig és Móriczig, és Pécsi Ferenc, meg Sándor György, akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre. Úgyhogy ezt a munkát még folytatni kell! Érdemes! Nagyon nagy anyag vár feldolgozásra! Nagyon nagy kincs, amit a következő nemzedékek még feléleszthetnek.