Baumhorn Lipót

Baumhorn Lipót (1860-1932) a zsinagógaspecialisták legtermékenyebb képviselője volt Európában: 26 zsinagógát tervezett a Történelmi Magyarország területén, melyek közül 22 fel is épült.
Pályája kezdetén lerótta tiszteletét elődei előtt keleties és historizáló alkotásaival, és a német alaprajzi- és kupolatípus adaptálásával megalkotta sajátos szerkezeti prototípusát. A századforduló csúcsműve Szeged neológ zsinagógája volt, melynek épületornamentikája beszédes szimbolizmust rejt. Önálló, a magyaros szecessziót a modern funkcionalitással ötvöző stílusára ezt követően talált rá a ceglédi, újvidéki és a Budapest Dózsa György úti zsinagógák tervezésekor. Az első világháború után a korszerű épületszerkezet többnyire klasszicizáció köntösbe bújtatta, melynek továbbra is szerves részét képezte az orientalizálás. A műfaj hattyúdala a gyöngyösi zsinagóga volt 1930 körül, mely utoljára megidézte a közösségek századfordulós virágzását. Világi épületeivel együtt életműve közel 90 alkotásból áll; a főváros mellett Szegeden, Temesváron és Újvidéken székházak, lakó- és bérpaloták fémjelzik nevét.