Önkép és múltkép - A reprezentáció színterei Nádasdy Ferenc és a 17. századi főúri elit műpártolásában

Az európai főnemesség számára a reprezentáció nemcsak a ranggal járó életstílus lényegét jelentette, de egyfajta stratégiát is a társadalmi megjelenés, az önkép formálására. Ez érvényesült a bécsi udvar vonzásában élő magyar arisztokraták értékválasztásaiban, így Nádasdy Ferenc országbíró, az egyik legsokoldalúbb hazai mecénás egyházi és főnemesi építkezéseiben, az udvari kultúra számos területét érintő műpártolásában, gyűjtői céljaiban is. A nagyúri reprezentációnak elsősorban a várak, rezidenciák biztosítottak keretet, amelyek többféle rendeltetésre alkalmasan családi élettérként és gyűjtemények (könyvtár, kincstár, természeti és technikai ritkaságokat tartalmazó Kunstkammer) őrzőhelyeként tulajdonosuk közéleti szerepét árnyaló díszítőprogramnak is teret adtak. A főrangúak családi önképét az elődök érdemeire való hivatkozás is formálta. Genealógiai levezetések, festett és metszett családfák, a történetiség illúzióját keltő képes családtörténetek hitelesítették az arisztokrata nemzetségek régi előkelőségét, családi hagyományként őrzött társadalmi karrierjét. Az Esterházyak és a Batthyányak reprezentációjába tartozó művek közül több modell szerűén példázza a megteremtett múlt és a történeti valóság effajta összjátékát.